táncolni akarok. ismét. az a fojtogató érzés. olyan régen táncoltam már. úgy imádok táncolni. faszra vele. útálom, hogy megszűnt a tánccsoportom. másikba meg egyszerűen nem vagyok hajlandó beíratkozni. mert semmi sem helyettesítheti a régit. 10 éve. folyamatosan táncoltam. persze még most is táncolok. otthon a tükör előtt. de az nem olyan. OMG. mibajom van?!
A* és F* nélkülem voltak plázázni. jó, talán azthiszitek, hogy ez nem nagy ügy. de nem érthetitek. mindig eggyüt jártunk plázázni. mindig. és nemcsak a plázázásról van itt szó. tulajdonképpen ez csak egy amolyan jelképes izé. és egyre többször előfordul, hogy kihagynak valamiből. elvagyokveszve. persze ottvan nekem D* H* É* S* és F.A*. de velük más. nem mondom, hogy nem érzem velük jól magam mert ez nem igaz. Kibaszottjól érzem magam amikor velük vagyok. de valahogy más. igazából talán az a baj, hogz nem találom önmagamat. folyton azon vagyok, hogy változok. de ugyanaz marad-e az a gép, amelynek minden alkatrészét legalább egyszer kicserélték? így van ez az embereknél is. elveszítem magam, de remélem, hogy a viharokon túl valami jó vár. valami jobb mint most. és ha minden lecsillapodik akkor talán felhőtlen leszek. egy kicsit félek a világtól. nem, nem vagyko szégyenlős vagy valami ehhez hasonló. attól félek, hogy naív vagyok. de tudom, hogy nemvagyok! mindig mindent a figyelmem alatt tartok, és irányítom a dolgokat. de mégis ott lapul bennem a félelem. mi van ha valami elkerülte a figyelmem? rettegek ettől. hogy valami váratlanul ér. felkészületlenül. remegek a gondolattól, hogy porba döngöl. de ez az élet rendje. az erősek fennmaradnak a gyengék elhullanak. talán elég morbidnak tűnt a kifejezésem, de ugyanmár. mikor láttatok egy gyengét aki erős? soha. mert ilyen nem létezik. és az evolúciós késztetés azt diktálja, hogy erősnek kell lennünk. nem akarok elhullni. ÉLNI AKAROK. jobban. ez elfogadhatatlan. úgyérzem magam mint egy marionettbábú akinek elvágták a köteleit. saját magamat kell irányítanom, és senki másra nem támaszkodhatok. többször kéne blogolnom. olyan jól esik kiírni magamból mindezt. de most komolyan emberek. mikor láttatok kötelek nélküli marionettbábút mozogni?! soha.

E* gyere már haza, és maradj itt örökre. nagyon hiányzol.