most, hogy egy blogon olvastam a locsolkodásról eszembe ötlött, hogy én nektek nem is írtam semmit erről a hűdenagyonszép hagyományról. több olyat láttam, hog valaki azt írta, hogy hűdenagyon örül annak, hogy egyetlenegy locsolkodója sem volt. velem nem ez a helyzet. én örülök, hogy voltak fiúk akik gondoltak rám is.:) nem szeretném ha el lennék felejtve. még akkor sem ha nem a legkellemesebb az, ha jó hideg vízzel nyakon öntenek de akkor is. nálam 47en voltak idén locsolkodáskor. szép szám azt bizonyítja, hogy mennyire menő vagyok már. ;dd najó. csak hencegni akartam, felejtsd el. a legrosszabb az egészben az, hogy a locsolkodók naggya része egyszerre érkezett. kiráncigáltak a házból, és leöntöttek. harcoltam én, de valahányszor elszaladtam megfogtak és visszacipeltek. azután megtalálták a locsolócsövet. hurrá. képzelhetitek, hogy avval kaptam az adagot. oké, semmi gáz. fél óra mulva beengedtek cserébe a sörért, én meg beálltam a forró zuhany alá, és letussoltam. amikor befejeztem a zuhanyzást, még mindig ott ücsörögtek, és itták a sörüket. oké. semmi baj, hogy az utcában totál leállt a nemlétező forgalom is annyi motor volt az úton.:'D én meg kilibbentem a fürdőből egy szál törölközőben, párszor elhangzott a rántsd le róla, de azért megmaradtak rendesnek nem bántottak én meg átöltöztem. nemsokára hazamentek. csak kétszer kellett ruhát váltanom, mert naggyából egyszerre érkeztek az emberek. a továbbiakban nagyon aranyos emberkék jöttek akik nyanyaszagú parfümöt spricceltek rám, de no para. azthiszem ennyi elég lenne nyuszinapról. ha késve is. puszpá.