tegnap eg�sz nap te j�rt�l a fejemben. mindenr�l te jutott�l az eszembe. ez furcsa, hiszen ilyen t�vol tal�n m�g sohasem voltunk egym�st�l. m�gis most akarlak a legjobban. tal�n az�rt mert tudom, hogy sohasem lehetsz az eny�m. van benne valami beteges m�mor, abban, hogy mindig a lehetetlen akarjuk megfogni. �s nem tehet�nk r�la, ez az emberi faj egyedeinek 99%-�ban megtal�lhat�. tal�n nevezhetn�m ak�r velesz�letett rendelleness�gnek is. ak�rminek. b�rhogyan. �gy is tudod, mire gondolok. van amikor hajnalig forgol�dok az �gyban, t�nd�rmes�ket k�pzelek el, azut�n reggel �sszeomlok amikor tudatosul bennem, hogy tal�n ezek az �lmok sohasem fognak teljes�lni. csak f�raszt� lid�rcnyom�sok amik pr�b�lnak a szivembe m�g rem�nyt pump�lni. hogy j�nni fog aminek j�nnie kell. �s csak rem�lni tudom, hogy aminek j�nnie kell az te vagy. de hogy is lehetn�l te amikor  te m�r elment�l. Azokon a napokon, amikor �ppen csak �sszefutottunk, mindig er�sebb voltam, mint a t�bbi �tlagos napon. Azokon a napokon, amikor r�m mosolyogt�l, �gy �reztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor besz�lgett�nk is, t�ncoltam a t�k�r el�tt, �nekeltem a zuhany alatt, nevettem a testv�rem faviccein, �s ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutatt�l. Azokon a napokon amikor hozz�m �rt�l, bolondot csin�ltam magamb�l ismeretlenek el�tt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem �ket, �s nevettem m�g a k�nnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: t�nyleg �nmagam voltam.